Díjak, elismerések

Díjak    Awards

Mártély; 1987, 1989
Fest Nemzetközi Képzőművészeti verseny, Tata; 1995 – I. helyezés
Fest; 1996 – nívódíj
Zebegény; 1996 – Koller György-díj;
Zebegény; 2003

Keszthely 2010

Elismerések

„Sulyok Teréz tanítói, tanári továbbképzések után szabadiskolában fejlesztette tovább tudását, s így alakult sajátságos stílusa. Munkáit finom pasztellek készítésével kezdte, majd akvarellek, selymek kerültek ki a kezéből.
Sulyok Teréz nem tagadhatja, hogy Tatának, a vizek városának lakója. A víz, a párafátyol képei jellemzői. Mintha tűnékeny fényfátyol lebbenne fel a megidézett látványról, hogy aztán ismét beburkolja, titokzatossá varázsolja a tájat és az embert. Megmagyarázhatatlan melegség árad ezekből a képekből. A kéklő zöldes színvilág másnál a mértéktartás, a távolodás eszköze, itt egy boldogabb világ kiegyensúlyozott kékes sugárzásba burkolja be a nézőt. Puha kezek finom simogatása, sugárzó, őszinte tekintet az ecsettel megidézett szeretet.
A tünékeny szépségek megörökítő technikája az akvarell, amely talán a legnehezebben elsajátítható technika. Külön említést érdemelnek gyermekportréi, amelyek sajátsága, hogy nem az édes szépséget akarják megragadni, hanem ritka bravúrjai a karakter megörökítésének. Meseszerű álomportrék a tisztaság színeiben. Olykor szétfolyó álmodozás, szelíd mélabú. A szelíd romantika is megjelenik képein, ahogy a Duna-öböl is tengerré tágul a fényzuhatagban.”

(Kántor János festő- és grafikusművész)

 

„SULYOK TERÉZ: Csiszoltság, érzékenység, lényegre törő látás, a valóság többértelmű jelentésének megsejtése és finom líra jellemzi munkáit. Különös adottsága, hogy képes feloldódni a látványban, hogy azután festői rendet teremtve, ösztönösen áradó, harmonikus képeket teremtsen”

(Végh András, 2004, Bánk, alkotótábor)

 

„Ma, amikor érezhetően és láthatóan az acsarkodás, az egymás elleni fenekedés van divatban, akkor mindig akad valaki, aki a csöndességben meghúzódva üzeneteket, jelképeket küld. Jeleket, hogy van egy másik világ is, nem csak a társadalmi világ. (...) Ezek a képek hozzák azt a természeti világot, ami a gyerekkorban élt bennünk. (...) Ki az, aki ezt a beszédet meg tudja érteni, le tudja fordítani, mint egy műfordítást?... Ki fordítja le a belső beszédet a képek nyelvére?... Az, akinek nemcsak külső fénye van. Ez az ő tehetsége, akarata, ez az ő adottsága és az ő szerencséje. Szerencsés az, aki nemcsak kívülről, de belülről is fénylik.”

(Gyurkovics Tibor megnyitó beszédéből, Budapest Székesfőváros Kávéháza, 1995. március 9.)

 

„Sulyok Teréz a dunántúli, pannon tájak egy kicsiny falusi közösségéből indult, és – milyen öröm ezt kimondani – máig hű maradt a föld népéhez. Hisz a művészet és a művész társadalmi szerepében. Hivatástudata késztette tanári szerepvállalásra, s a műtermébe elvonulva is tanítványok veszik körül.

A festőművész alkotásait gazdag elméleti, mesterségbeli tudás, nagy művészi gond jellemzi. Semmilyen – napjainkban divatos – művészeti irányzathoz nem tartozik, művészi önmagához hűen a saját útján akar járni. Kísérletező kedvvel megáldott alkotóművész, aki azonban az egyetemes művészettörténet esztétikai normáit feltétel nélkül tiszteli. A legjobb értelemben vett modern művészetet műveli, amely közérthető, és akár minden vizuális előképzettség nélkül is élményt nyújt a befogadó számára. Kész alkotásainak könnyedsége, éteri finom lebegése meglepően hatott rám, csakúgy, mint mediterrán színvilága. Virtuóz kolorizmusában kozmikus életérzés, harmónia, derű, belső sugárzás mutatkozik.

Igazi művész, személyisége teljesen adekvát módon jelenik meg képein. Halk szavú, finom tónusokban megnyilatkozó ember. Csupa poézis, költészet szól képeiből, muzikalitás árad alkotásaiból. Egyébként, ahogy mondani szoktuk, reneszánsz ember, aki az akvarell, a selyem és az üveg nyelvén egyformán ki tudja fejezni mondanivalóját, és fel tud emelni bennünket hétköznapjaink terhei mellől.

A művészet az élet legmagasabb rendű kifejezési formája. A láthatatlant teszi láthatóvá.”

(Simai Tivadar művészetfilozófus)

 

„...A művészet feladata sohasem az volt, hogy fényképi hűséggel ábrázolja az emberi élet, környezet és tevékenység színtereit, hanem valami olyasminek a közlése, ami másképpen el nem mondható, ki nem fejezhető. Sulyok Teréz képei ennek az ábrázolásnak a lehetőségeit villantják fel. Az ő tájai lelki tájak, tájhangulatok, magyar lírai, magyar lágy megközelítésben. Láthatók olyan képek is, amelyeknek teljes felületét kitölti a könnyű, nyári, tavaszi színek játékos, meleg, kellemes érzeteket keltő szövedéke. A hangulati tényező szinte kézzel foghatóan öleli körül a témát. A meleg sárgák, erdei zöldek, leventei kékek által fények, virágok és fák bontakoznak ki.”

(Kövesdi Mónika művészettörténész kiállításmegnyitó beszédéből, 1999. április 27.)

 

Sulyok Teréz, Powered by Joomla!